Tényleg felnő a gyerekem...

Szombaton dolga volt a suliban (a gólyatábort szervezik, és idehallatszott, ahogy dörzsölik a kezüket, hogy  most ők szívathatják a nullákat), és nem Almádiba ment, hanem először Veszprémbe. Minek? - szegeztem neki a józan anyai kérdést.

Válaszolt is.

Csak.

És néha szomorú. Hálistennek a hosszú távú szomorkodás nevű program genetikailag hiányzik belőle, viszont ebből tudom, hogy tegnap valami új dolog miatt volt szomorú. De nem mondta meg nekem, hogy miért. És nagyon nehéz volt nem faggatni, és csak attól volt könnyebb, hogy tudtam, valszeg ez valami olyasmi, amin nem tudok (és főleg nem dolgom) segíteni. Úgyse.

És ettől aztán csak még nehezebb volt...

Azon kaptam a fiamat, hogy a jövőjét tervezgeti: egy pesti főiskola weboldalát nézegette, meg az oktatási minisztérium honlapját...

A táborban két szakáccsal is barátkozott, és megtetszett neki. Nem tudom, hogy hatott rá, amit megtudott: Vagy szakirányú érettségi kell, vagy érettségi után kell szerezni valami szakmunkás-viszgát. Vissza kell mennie egy szakmunkásképzőbe???

Hát, ez se nagyobb kihívás, mint sok más... És végül is régebb óta szeret körülöttem sündörögni a konyhában, és karácsonykor is az volt a "buli", hogy együtt sütöttünk-főztünk. 

De várjuk ki a végét. Tavaly ilyenkor még zenei pályára készült...

Elcsaltam Gergőt Almádiba fagyizni, gyalog. (Nem ment könnyen)

Hogy kicsit beszélgessünk, együtt legyünk. Tegnap még az ajtót is rávágtam, mert akármi ötletem volt (menjünk bobozni - mióta itt lakunk, azzal nyúz -, fagyizni, moziba, sétálni, túrázni, Kapolcsra), mindig lerázott.

Most sétáltunk, máskor olyankor mindig megered a nyelve, de most semmi. Kérdezgettem, a táborról, meg meséltem, meg mindent próbáltam, semmi. 

Már úgy látszott, tiszta fölösleges volt ez az egész kirándulás,  mikor végre nagy nehezen rájöttem, hogy egyszerűen csak valami rettenetesen hiányzik neki a tábor, a csapat. Együtt voltak egy hónapot, most meg hirtelen be kell érje az anyjával... szegénykém. És hogy még msn-en sincs egyik se! (Mért nem hívod fel őket, hogy legyenek? Ja...)

Jó, hogy ez végre kiderült, mert eddig ő maga sem volt tisztában saját magával, most meg együtt nevetünk, mikor hosszú hallgatás után felsóhajt: Haj-haj. És most, miután érti, hogy mi van vele, azért már mesél is :)

Ez most véletlenül pont jól jött ki.

Az úgy volt, hogy a múltkor felhívott, és mondtam neki, hogy mi várja Kanizsán a konyhában. De nem hiszem, hogy felfogta volna, végül is még sohasem látott hathetes penészes cuccot. Viszont nem akartam nagyon ecsetelni.

Csaknem egy hónapja nem beszéltünk, nem akarom arra kondicionálni, hogy nem jó anyát felhívni, mer csak veszekszik.

De tegnap újra beszéltünk, épp a buszon volt, az apja háza felé tartva. Na, akkor jó naturalisztikusan lefestettem neki, mi vár rá. Hosszasan ecseteltem a felszálló penészt, és hogy milyen büdös lesz, mikor belemártja a kanalat, hogy kikotorja, és utána még a vécét is ki kell pucolni, mert mindenfelé szétröccsen majd a trutyi, ahogy beleönti, és... fúúú, nagyon genya voltam. 

Úgy csinált, mintha teljesen rendben lenne, játszotta, hogy csöppet se számít, de mikor aztán felhívott, hogy merre keresse a mocskot, és bevallottam neki, hogy persze, hogy már rég kitakarítottam, akkor nagyon megkönnyebbülten köszönte meg :)

Elutazott.

Még előtte rám hozta a frászt. Rossz helyen szállt le a buszról (ez mondjuk nem az ő hibája. nem beszéltük meg, én meg azt hittem, tudja. Ő is azt hitte). Aztán mikor kiderült, hogy mégse olyan rossz az a hely, akkor meg percekig nem tudott átjutni a 71-esen a másik oldalra a rengeteg autótól. Már attól féltünk, hogy a szeme előtt fog elmenni a busz... Aztán megint hiába hívtam. Emlékeztettem egy barátságtalan sms-ben, hogy semmire se garancia, hogy már elment. Ha nekem rettegnem kell, bármikor hazahívhatom, akárhol is van.

Rám bízta a Travian-faluit. Az mind semmi, elvállalta valakinek a helyettesítését, és még azt is rám bízta :) Szerencsére azt csak vasárnap estig.

Ez gyorsan ment. Közölte ma, hogy leginkább holnap akar indulni.

Azzal vett rá, hogy akkor lenne ideje meglátogatni a nagyszülőket - hónapok óta nem találkoztak. Erre nem volt mit mondanom. 

Szerintem azért igyekszik, mert attól tart, hogy felbosszant, és nem engedem el időben :)

Ja, persze, mert ma elment bevásárolni, és hát, nem mindent úgy hozott, ahogy megbeszéltük. Nem emlékezett... Persze, mert nem figyel. Ráadásul az én biciklimet is bevágta a kerítésen, mert be volt zárva, mikor hazajött, és felhívott a kapuból, de mire felvettem, pont letette, és én AZONNAL visszahívtam, de akkor már meg volt sértődve. Így tette tönkre a saját biciklijét is, megcsináltatni persze már nem megy el gyalog Füredre... Szóval eléggé kicsit elegem lett, hogy folyton lábujjhegyen járjak, mert "jaj, hát kamasz".

Mérgemben megcsináltam az egyik kedvenc kajámat ebédre (sült paprikás-hagymás csirkemell). Utálja a paprikát, de gondoltam, majd megmondom neki, hogy "nem emlékeztem". De nem mert szólni egy szót se, megette - állítólag jóízűen -, és még utána is dícsérgette... (Ja, meg közben a cserkészvezetőjével is beszéltem telefonon, aki hétfőre várja, de mondtam neki, hogy a gyerek pénteken akar menni, és én "elengedem, hacsak addig nem csinál valami hülyeséget...")

Az persze semmit se számít a korábbi indulásban, hogy egy kis barátnője koncertre hívta péntek délelőttre...

Én meg majdnem egy hónapig még csak nem is látom majd.

Reggelre eltűnt a 35 centis sajtos péksütemény. Innen már rábízhatom a gyerekre az evést :)

Mostmár van rendes étvágya, és eszik, ha éhes. Mostmár el merem engedni. Pénteken indul a cserkésztáborba. Pontosabban a tábor majd csak tizenvalahanyadikától idul, és egy hét lesz, de előtte hosszas előtábor lesz, amikor felállítják a tábort (nincs is felemelőbb elfoglaltság a latrinaásásnál...)  Utána hosszas utótábor, amikor meg elbontják a tábort.

Szerintem 2x2 nap alatt elrendeznék az egészet, csak ilyenkor van a nagyoknak egy kis idejük kicsit a kicsik nálkül, szabadabban együtt lenni. Július végén jön haza a gyerekem. Addig se kockul :)

Nagyon sovány lett a gyerekem a kollégiumi élettől. (Vagyis inkább a lustaságától, mert attól, hogy nem elég neki a háromszori étkezés, még elmehetne a boltba kajáért...)

178 centi és 58 kiló. Kb egy tizessel kevesebb, mint kéne. Tudom, hogy a soványság nem káros, de azért hadd ne kelljen elnéznem. 

Úgyhogy a felerősítés megkezdődött. Nem az a kérdés, hogy "Éhes vagy-e, kisfiam?", hanem, hogy: "Bírsz enni?" Hogy kitáguljon a gyomra, mert egyszerűen nem is fér már belé az a rendes mennyiség, amihez hozzászoktatott...

Ráadásul most, hogy én meg fogyózok, okosnak kell lenni, de az én kajáimat nem szereti. Vagy ha igen, egy főzelékből akkor se bír annyit enni az ember, hogy nagyon hízzon tőle (Hát épp ez az értelme!) Ma mondjuk darás tésztát csináltam - a durumtészta jó, mert sok kalória, de sok fehérje is, több, mint a tejtermék!, hogy az izmai tudjanak épülni, ne a hája :) -, meg veszek neki mindenféle kekszeket, amiket a szobájában is ehet (Sőt, csak ott ehet...).

És ma. Végre. Miután. Megvacsoráztunk. Ő darástésztát, én májkrémes pirítóst. Megkérdezte, van-e még májkrém. Mer ő enne. Nem is szereti a májkrémet!!!!!

Merhogy van keksz, meg még darás tészta is, de ő most sósat inkább. Banyek, minden elfogyott! A gyerek meg enne!!! Végre!! Magától!!

Süthetek kenyeret, de az még három óra. VAGY! Úgy nekiálltam kolbászos muffint sütni, mint annak a rendje!

Ma bejött a csőbe. Elkezdte tervezgetni, mikor megy, hogy megy... 

Mért, mész?

Mért, nem megyek?

Mért, elengedett valaki?

Mért, nem?

Mért, kéredzkedtél? Vagy úgy gondoltad, hogy 15 évesen csak bejelented? Vagy majd észreveszem? Arról volt szó, hogy eldöntheted, hova akarsz menni, de hadd legyen már beleszólásom... És  csak azért, mert nem balhéztam, mikor hazajöttél, nem gondolod, hogy következmények nélkül marad, ha egyedül vagy egy messzi városban, és én nem tudlak elérni? Azt hittem, ezen már túl vagyunk...

Hát ez... Asszem nem komplett...

Tegnap is láttam, hogy van a szemöldöke felett egy mm átmérőjű fekete pötty, de azt hittem, csak alvadt vér. Ezek a cserkészek folyton az erdőben csatangolnak, tök normális, hogy tele van karcolással, karistolással és egyéb külső behatásnyomokkal, mikor hazajön.

De ma reggel is ott volt a pötty, pedig már megfürdött... Nézem, piszkálom, mondom, mi ez, mit csináltál? Á, semmi, kullancs...

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Mégis hány napja dekkol benned???? Hát... elfelejtettem...

Nem mondom, nem kell túlspilázni ezt a kullancskérdést, nem kell nem menni erdőbe, és nem kell pánikszerűen átvizsgálni magad, amint kiléptél belőle, de banyek, ha egyszer orrba vág, akkor szedd már ki! Akkor nem muszáj nézni, mint a bamba birka, hogy megesz!!!

Hazajött a kisfiam Kanizsáról.

Ez egy fura helyzet volt, mert tulajdonképpen már felügyelet nélkül volt, de mégse, mert a napot/estét többnyire a cserkészvezetőivel töltötte, sőt, többnyire náluk is aludt (hiába kértem, hogy ne, merthogy ott most pici baba van, kis nyugtot hagyjon nekik...)

Kicsit bosszús vagyok, mert megint nem tudtam elérni egy-két napig, ami ilyen fura helyzetben bizony elég fontos lett volna!

Aztán este telefonon beszélt valakivel, és nagy vidáman mondta, hogy persze, hogyne tudna a táborba pár nappal előbb menni... Nem szóltam semmit, pl azt, hogy ha erre kell számítanom, hogy nem érem el, akkor sehova se megy, nemhogy pár nappal előbb... Kicsit túl magabiztos a kölyök. Na majd...

Ma - munka helyett - csináltam egy videót a londoni utazás képeiből.

Megmutattam a fiamnak is. Tetszett neki. Nagyon. Jó ég, milyen nagy dolog is ez, hogy a kamasz fiú gyerekemnek az tetszik, ami nekem :)

http://cminfo.extra.hu/london_2009.avi

A mai napot élvezte: nem voltam itthon. De jól viselte magát.

Nem hagytam elég kaját, szépen elment a boltba, főzött magának virslit, meg azt is majdnem mind megette, amit én főztem.  És viszonlyag rendet is hagyott maga után a konyhában.

Jó, azért tisztában vagyok vele, hogy kivel van dolgom.

"Ha egy generálistól azt várnám, hogy szálljon virágról virágra, mint egy lepke, és a generális nem engedelmeskednék, ki lenne a hibás? Ő, vagy én?" /A kis herceg/

Úgyhogy nem akadok ki, hogy mindig ott marad egy-két dolog, vagy legalább a konyhapultot felejti el letörölni. Hanem szépen megdícsérem :)

Most kell észnél lennem, az elején.

Ha rajta múlna, naponta csak kétszer enne, (a szobájában),  (ha elé tenném), sose fürödne, ugyanabban a ruhában lenne nappal, amiben aludna (és fordítva), és folyton a számítógép előtt ülne. Ja, és szanaszét hagyná a cuccait.

Nekem csak ezekre nincs időm (vagy inkább nem szeretném ezzel tölteni az időmet). Mármint hogy loholjak utána a kajával, pakoljak utána, és nyaggassam, hogy ne legyen büdös :)

Én elmondtam a szabályokat (ez meg azt hitte, úgy lesz, mint a koleszban :) ), de azért csak elment vacsora nélkül aludni. Hát felkeltettem. Ja, hogy el is kell mosogatni magunk után... Ki tud kellemesebb elfoglaltságot éjfélkor?

Tudom, hogy undok voltam, de tudom, hogy most kell undoknak lennem, és hogy csak pár napig. Elég jól veszi :)

Már csak egy nap van a suliból, de az én kicsikém már rettenetesen szenved. Talán azért, mert már nem csinálnak semmit, és értelmetlennek érzi, vagy csak most engedi meg magának, hogy fáradt legyen, eddig nem volt ideje :)

Megvan a zeneiskolai bizonyítványa is, pedig szó szerint elkocsmázta az utolsó vizsgát. Úgy tettem, mintha haragudnék érte, de utolsó alkalom volt, hogy együtt buliztak az osztálytársaival (vagy a koleszos haverokkal, már nem is tudom), és azért az is nagyon fontos. Az ő esetében legalábbis.

Tegnap egy nagy részét elhoztuk a cuccainak, meg a kimúlt biciklijét is - vonattal. Holnap már csak egy fél táskányi marad, meg se fog engem várni, mert csak három órájuk lesz, és már nem bíííír még két órát ott lenni :)

Nem tudom, hogy lesz ez a nyár. Az utóbbi években pont olyan volt, mintha kollégista lett volna a gyerekem: egyik táborból ki, a másikba be, épp csak addig jött haza, míg kimostam. 

Az idén meg szinte semmi... Én meg úgy terveztem, hogy olyan lesz, mint máskor, és nagy tempóban dolgozhatok (el akarom vitetni pár munkatársamat Horvátországba a céggel, ehhez teljesíteni kell :) ). Mindegy, már elég nagyfiú, úgyhogy majd segít nekem, lehet ő fog főzni azokon a napokon, mikor dolgozom... meg beviszem magammal gyakran Veszprémbe, hadd csavarogjon, csak ne üljön egész nap a gép előtt.

Elviszem magammal Kanizsára is, ott vannak a cserkész-cimborái, egész évben alig látták egymást. És akár néhány nappal tovább is maradhat, mint én. 

A cserkésztábor valami tíz nap, de mivel ő már nagy, számítanak rá a tábor felállításánál és lebontásánál is, ott jobb helye lesz, mint itthon, egyedül.

Na, majd kialakul...